Boldog karácsonyt!

Fiatal anyuka vezeti az apró személyautót, hátul két pici gyermek biztonsági gyermekülésben. „Gyönyörűségessen, okossan” vezeti az autót. Pont, ahogy az életét.

Hazafelé tartanak, csimóták az iskolából összeszedve. Tél van, korán sötétedik. A körúton pár napja kikerült karácsonyi díszfények sorát csodálják a gyerekek. Az alapos méregetés része a különbségek észrevétele, az út két oldalának összehasonlítása. A lámpaoszlopokon harang, sarkcsillag, üstökös. Az ostorlámpák fényeit millió fénypont ragyogja túl. Fényfüzér a fákon, ágaikat – mintha karjuk lenne – nyújtogatják. Éppen úgy, ahogy tavaly karácsonykor a kistesó kalimpált a nagyi által horgolt vidám pulcsiba bújva.

A forgalom még haladós, pedig ráfordultak már a decemberre. Hónak nyoma sincs, de hűvös a levegő. Az emberek siserehadként rohangálnak. Szájukból, a megannyi apró gyárkéményből gomolyog a pára. Fejük a nyakukba húzva, üzletből-üzletbe caplatnak, hogy a legmegfelelőbb ajándékra szert tegyenek. Ahogy nő a csomagok száma, úgy csökken a figyelem. Elfogy a szabad kéz, ami a gyerkőcöt tartaná. A járdán az embertömeg sodrása folyószerű, egy-egy üzletnél csörgedező patakká szelídül.

Az autók egymástól nagyobb távolsággal haladnak. A két sávban akkurátus karmester igazította a járműveket; gondosan egy-egy autónyit eltolva egymástól. Haladásuk közben szinte várják a karlendítést, amikor egy ütemre koccanás nélkül húzódnának egymás elé-mögé oszlopba rendeződve. Ők a külső sávban haladnak, lassan jobbra fordulnak. A gyerekek csipognak, anya a belső visszapillantó tükörből szemmel tartja őket. Nem nézi meredten a tükröt, csak pillantja őket, a fő figyelem az útra irányul. Válaszol is nekik, csevegnek, hisz’ többcsatornás ő. Ahogy minden nő a Földön. Mivel lenne másabb a járművezetés, nehezítésként a hátsó ülésre helyezett hangoskodó aprólékokkal, mint modern Sivaként az otthoni sütés-főzés-mosogatás-vasalás, tesóbékítés, telefonálás kombó? A lánygyermek hosszú copfjával babrálva a két nem közti különbséggel kezdené cukkolni bátyját. Anyának ehhez kapcsolódóan lenne kifejtendő véleménye, amikor felvillan…

Parkoló autó bal első ajtaja kezdett el kinyílni. Anya szeme exponálta a pillanatot, agya, akár a NASA szuperszámítógépe elemzi a helyzetet.

Aztán az apró fénykard, a nyíló ajtó résén megjelenő függőleges fénycsík. Nem érti, szinte megállt az idő. Akárcsak az Eredet című filmben a lassított felvétel, vagy mint Villám, aki szemléli a számára lassú környezetet. Jó pár éve vezet, most egykori oktatója szavai csengenek a fülében; „Ha akadály jelenik meg a jobb oldalon, nem azt nézed, hanem a menekülést keresed. Az akadály ott marad, a kettőtök közötti távolságot rögzíted, a járműved sebességét is figyelembevéve az agyad kiszámolja a lehetőségeket.” Új filmbe csöppent. Padavanként itta a tudást, s most Jedi lovagként kell helyt állnia. Büszke lenne rá.

Mindezen gondolatokkal tökéletesen egyidőben történt meg a bal tükörbe pillantás. Ahol észleli a belső sávban járműve hátuljánál járó másik személygépkocsit, ami úgy tűnik lassítana. Tán helyet enged neki? Tán azt is Jedi lovag vezeti? Már fordítja is a kormányt balra. Hátul elnémulnak a gyerekek, a copf emelkedni kezd, a magyarázó kezek jobbra lendülnek.

Az ajtó félig kinyílt, látja az ajtókilincset tartó kézen a karórát. Feljebb megjelenik a váll, mellette szorosan kibukkan a hátratekintő fej. De miért most, miért nem a tükörben ellenőrzöd a sávot? Látja a rémületet az ajtót nyitó arcon, a frufru őszülő szálai közé újak fognak kerülni.

„A jávorszarvastesztet sikeresen végrehajtotta.” – mondja egy monoton gépi hang a fejében. Mikulás napján jávorszarvas. Már kacag. Igaz még csak belül. Kívül remeg a keze, ahogy megáll a külső sávba visszasorolás után a lámpánál. Fejét balra fordítja, mellette a másik Jedi mosolyog. Nem tűnik ijedtnek, láthatóan gyakorlata van a meleg helyzetekben. Most már anya is elmosolyodik. Flört nélkül egymásra kacsintanak. A lámpa zöldre vált. Elindulnak, de még leolvassák egymás szájáról; Boldog karácsonyt!