Közlekedek az autómmal egy kétszer egy forgalmi sávos utcában. Várakozóhelyet keresek. A jobb oldalon nem találok, ám az ellenkező oldalon a már várakozó járművek között hirtelen felbukkan egy éppen megfelelő hely. Rémlik, hogy a menetirány szerinti bal oldalon (szemben a forgalommal) nem szabad megállni, ezért járművemmel megfordulok, és immár a helyes irányban állva befarolok két másik autó közé. Elégedetten kipattanok, a dolgomra sietek, majd pár óra múlva a kocsihoz visszatérve konstatálom a büntető cetlit a szélvédőn; „megállni tilos tábla hatálya alatt állok”. Látom, hogy az előttem-mögöttem álló kocsikon is hasonló nyalóka virít. Nyújtogatom a nyakam, és a messzeségben, az előző kereszteződésnél, úgy 100 méterre egy kör alakú táblát látok. Mivel nekem háttal van, hiszen az ellenkező irányból érkeztem, és a megfordulás után álltam be a várakozóhelyre, nem tudom, mit ábrázol. Most már mindegy alapon visszasétálok, és meglátom az ismerős piros szegélyű, két vonallal áthúzott táblát. Felmerül bennem a kérdés, hogy megúszhatom-e ezt a büntetést? Vajon a nemtudásom lehet-e kifogás? Mit kellett volna tennem, hogy ezt elkerüljem? Már a parkolás megkezdésekor vissza kellett volna mennem az előző sarokig, hogy megnézzem, milyen tábla van kihelyezve? Hát igen. Ez elvárható lett volna tőlem.
Ismerősöm autójában ülünk négyen, beszélgetünk. Már sötétedik, egymást cukkolva a közelgő társasjáték-parti esélyeit latolgatjuk. Még nem jártunk ott, ahová tartunk, vendégként érkezünk. Autót vezető barátom leparkol, aztán kaputelefonon felcsörögünk a házigazdának, aki rögtön arra kér minket, hogy mivel szűk az utca, álljunk be az udvarba; távirányítóval nyitja az elektromos kaput. Órákkal később, a remekül sikerült este után, már hajnalodik. Készülődünk hazafelé. A cimborám némi alkoholt is fogyasztott, így megkér engem – az absztinenst –, hogy vezessem hazafelé az autót. Újra négyen a kocsiban, elindulunk, ám a saroknál egy rendőr kiint minket a forgalomból. Nyugodt vagyok, hisz felelősségteljesen jártunk el, nem a már alkoholt fogyasztó barátom vezet. A rendőr lelomboz: egyirányú utcában közlekedtem – a forgalommal szemben. Igyekszem magyarázkodni, hogy az ismerős kertjéből kanyarodtam ki, és hogy nem én vezettem odafelé, de a közeg hajthatatlan; figyelmetlenségem ötezer forintba kerül. Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a nemtudásom lehet-e kifogás? Mit kellett volna tennem, hogy ezt a büntetést elkerüljem? Vajon kellett volna-e arra gondolnom, hogy merre indulhatok el az autóval? Kellett volna-e erről a házigazdától, esetleg az autót odafelé vezető cimborámtól tájékozódnom? Végső soron el kellett volna-e mennem gyalogosan valamelyik sarokig, hogy meggyőződjek arról, az utcában mi a forgalmi rend? Hát igen. Ez elvárható lett volna tőlem.
Távolsági buszon zötykölődök, fejem le-lebukik, kicsit elbóbiskolok. Korán van még, álmos vagyok. Könnyű munka ígérkezik. Egy isten háta mögötti településre igyekszem, onnan kell majd egy tehergépkocsit Budapestre vezetnem. Rakomány nincs, de olyan hirtelen jött a jármű mozgatása, hogy le kellett gyorsan akasztani egy beugró sofőrt, jobb híján engem. Velem együtt egy batyus öregasszony száll csak le a buszról. Pár perces séta, és máris a telephelyen vagyok. Nagyot ásítok, még mindig nem ébredtem fel teljesen. A biztonsági szolgálat embere útba igazít, majd az egyik melóstól megkapom a kulcsot, forgalmit. Körbejárom a járművet, ellenőrzöm, amit ellenőrizni kell, majd miután mindent rendben találok, bepattanok vezetőfülkébe. Beindítom a motort, a dízel lustán ketyeg. Egy gyors fékpróba, és már indulok is. Kikanyarodok a telepről, szabályos közlekedőként 46-48 környékén billeg a sebességmutató, míg el nem hagyom a településtáblát. A céghez pár hét múlva feljelentés érkezik – gyorshajtásról. Mivel az adott településre behaladáskor a lakott terület kezdete táblával együtt egy 40 km/h sebességkorlátozó jelzőtábla is ki van helyezve, így a sebességkorlátozó tábla hatálya a teljes lakott területre kiterjed. Tudom ezt jól, de a távolsági buszon ülve nem ezt figyeltem. Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a figyelmetlenségem lehet-e kifogás? Mit kellett volna tennem? A buszon ülve skubiznom kellett volna a táblákat, amikor átlépi a jármű a lakott terület határát? Esetleg a telephely portásánál kellett volna érdeklődnöm erről, esetleg a megbízót kellett volna erről kérdeznem? Hát igen. Ez elvárható lett volna tőlem.
Legutóbbi hozzászólások