Friss jogsisoknak

Leopold Ákos 2017-es írása.

Közel egy hónappal ezelőtt megkeresett egy srác. Arról érdeklődött, hogy tudnék-e írni pár jó tanácsot azoknak, akik nemrég szerezték meg a vezetői engedélyüket, mert – elmondása szerint – az oktató nem foglalkozott vele túl sokat, viszont ő szeretne biztonságosan vezetni, sőt a jövőben talán nagyobb kategóriákban is folytatni kívánja a gépjárművezetői tevékenységet.

A rövid válaszom úgy szólt: figyeljen mindenre, de azért ezt ennél bővebben is kifejtem. Leszögezem, hogy a most következő rész tényleg csak jó tanács. Nekem sokat segített ez a módszer, így talán másnak is hasznára válhat az induláshoz. Gyorsan megjegyzem, hogy gyakorlottnak számító gépkocsivezetők is kipróbálhatják. Arról talán már beszéltem, hogy én a szakmásított jogsimat még az MHSZ-nél szereztem. A fiatalabb olvasók kedvéért: Magyar Honvédelmi Szövetség. Alapos képzést kaptam, jól a fejembe vésték a közlekedéssel kapcsolatos tudnivalókat. Aztán jött az élet. Tekergettem a kormányt, elkövettem néhány hibát, gyűjtöttem a tapasztalatot. Amikor már azt hittem, hogy marhára tudok vezetni, elkezdtem buszozni, és akkor jöttem rá, hogy én bizony tök hülye vagyok ehhez az egész történethez.

Sok százezer kilométerrel a hátam mögött eljutottam arra a pontra, hogy elölről kellett kezdenem mindent, ugyanis a buszvezetés egészen különleges gondolkodást kíván. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy itt tényleg egyetlen másodpercre sem lankadhat a figyelem. Szóval kipróbáltam egy módszert, ami nekem nagyon bejött:

és hogy ebben vagy abban a forgalmi helyzetben mit kéne tennem. Megpróbálom bemutatni, hogy mire gondolok, lefordítva egy abszolút kezdő gépkocsivezető nyelvére.

• Haladok egy úton. Ez most főútvonal? Láttam táblát? Nem. Akkor figyelnem kell a mellékutcákra, mert lehet, hogy nem védett az útvonal.
• Hoppá! Ott egy 30-as tábla. Lassítanom kell, ha nem akarom, hogy lefotózzanak.
• Itt meg egy kereszteződés. Benézek, milyen táblát látok a sarkon. Lehet, hogy jobbkezes utca. Oké. Ez egyirányú utca befelé, tehát onnan nem jöhetnek. Vagy mégis? Hát persze. Számítanom kell mentőre, rendőrre, tűzoltóra. De azt hallanám, nem? Nem biztos. Lehet, hogy a lakók nyugalma érdekében csak a kereszteződés előtt fogja a hangjelzést is bekapcsolni. Szóval figyelnem kell.
• Közben elhagytam a kereszteződést. Mit is jelent ez? Feloldotta a sebességkorlátozást. A tábla nem volt megismételve, innentől ismét 50 a megengedett. De azért óvatosan.
• Ott egy veszélyt jelző tábla. Kijelölt gyalogos-átkelőhelyet kell keresnem. Ott van. És ott van egy gyalogos is. Fékkészenlét. Lassítok, hogy szükség esetén meg tudjak állni. Megállok. Ez csak bámészkodik, akkor megyek tovább.
• A lámpa zöld, de mire odaérek, lehet, hogy váltani fog. És igen. Sárga. Átmenjek még rajta? Mire megválaszolnám, már piros. Megállok.
• Balra kell fordulnom. Irányjelző, kanyarodási szabály. Előbb az egyenesen haladó, aztán a jobbra kis ívben, aztán én. De zebra is van, és telizöld, tehát a gyalogosnak is zöld, tehát neki is elsőbbsége van velem szemben. Elengedek mindenkit, haladok tovább.
• Jobb oldalon két gyerek sétál. Az egyik labdát pattogtat. Ha véletlenül elgurul a laszti, lehet, hogy a srác kiszalad érte az útra. Szóval óvatosan. Nem akarom elgázolni.
• Mi az ott? Egy parkoló autó, világít a tolatólámpája. Nem megyek túl gyorsan, lassítok, megállok. Kiengedem. Nekem is jólesne, ha más segítené az én kiállásomat. Megköszönte, rendes gyerek.
• A francba, lefulladtam. Nem baj, nyugi. Mással is előfordult már. De ez itt mögöttem már rögtön dudál. Nagyon siet. Indítok, túl nagy a gáz, a kerék kissé kipörög. Nyugi. Nyugi. Nem kell kapkodni. Felemelem a kezem. Elnézést kérek, hogy béna voltam. De azért még mindig bennem van a stressz. A fenébe, milyen sok a tennivaló!
• Az meg ott mi? Autóbusz. Indexel. Ki akar jönni a megállóból. Hogy is szól a szabály? Ki kell engednem? Azt hiszem, hogy igen. Villantok egyet, hadd menjen. Ő is megköszönte.
• Oké. Most meg itt döcöghetek mögötte. Nem látok tőle semmit. Meg kéne előzni. De várjunk csak, ez itt egy záróvonal. Akkor most mehetek? Hiszen nem jön semmi. Nem. Várok türelmesen. Közben látom, hogy az út két sávossá szélesedik. Elmehetek a busz mellett végre. De ez most megáll. Vajon miért? Ja, igen. Zebra. És ha ő megállt, én sem haladhatok el mellette. Valószínűleg átenged egy gyalogost. Itt is van. Anyuka, babakocsival. Még jó, hogy nem száguldottam tovább a belső sávban.

Ha az ember ilyen szinten koncentrálttá válik, akkor hamar el tud jutni arra a szintre, hogy tényleg mindenre odafigyeljen; előbb csak a saját dolgára, aztán a többi közlekedőre is. És előbb-utóbb természetessé válik az úgynevezett defenzív vezetés, amikor tudjuk, hogy nekünk kell kivédenünk mások hibáit. És ami még érdekesebb: élvezni fogjuk, hogy képesek vagyunk rá. Ez persze nem megy egyik napról a másikra.

Szóval nem tudom, hányak tartják marhaságnak, amit itt most leírtam, de ha másra nem is, egy valamire biztosan jó ez a fajta tanulás. Rádöbbenünk, hogy közlekedés közben olyan iszonyú sok impulzus ér minket, amire reagálnunk kell, hogy eszünkbe sem fog jutni a telefonunk. Egyszerűen nem marad majd időnk arra, hogy vezetés közben azt babráljuk.