Bizalmi elv

A defenzív járművezetés tanulható, a szemléletet magadévá teheted. A bizalmi elv értése, a kivételek felismerése, és az arra történő helyes reagálás is ennek része.

Van azonban három kivétel, amikor e bizalmi elv megszűnik, és egyfajta bizalmatlansági elv lép életbe.

1. HA te magad szabálytalankodsz, nem hivatkozhatsz arra, hogy abban bíztál, a másik közlekedő betartja a szabályokat. (Lakott területen sedersz 50 km/h sebesség helyett 90 km/h sebességgel, és egy „Elsőbbségadás kötelező” jelzőtábla felől kihalad eléd egy másik jármű. Nem hivatkozhatsz arra, hogy abban bíztál, megadja neked az elsőbbséget, hiszen nem adtál lehetőséget számára, hogy megfelelően észleljen téged.)
2. HA felismerhető a másik szabályszegése, vagy a másik magatartásából egyértelműen felismerhető, hogy meg fogja szegni a közlekedési szabályokat, akkor szintén megszűnt a bizalom. Ebben az esetben villog az „alarm”, és minden tőle telhetőt meg kell tenni a látható veszélyhelyzet megszüntetésére. (Kétirányú közlekedésre alkalmas, irányonként egy-egy forgalmi sávval rendelkező úton közlekedsz egy jelzőlámpával biztosított gyalogos-átkelőhely felé, melynél a lámpa számodra mutat szabad jelzést. Ennek ellenére a bal oldali járdáról lelépett egy gyalogos, és a számára tilos jelzésen elkezdtett átkelni. Nem bízhatsz benne, hogy a te forgalmi irányod előtt meg fog állni, ezért fékezned kell. A csak hangjelzés használata helytelen, ugyanis “a hangjelzéssel lehet figyelmeztetni a gyalogost, hogy lelépését elhalassza, de ez nem tekinthető a fékezés alternatívájaként”.)
3. HA a másik közlekedő kora (gyermek, idős) vagy állapota (ittas, vak, mozgásában korlátozott) alapján feltételezhető, hogy a közlekedési szabályokat nem képes betartani. (Ittasnak tűnő, dülöngélő gyalogos áll a járda szélén, az elsodrási határ környékén. Itt a helyes magatartás a hangjelzés használatával együtt történő fékezés. Amennyiben nem lép hátrébb, akkor sávváltás, szükség esetén megállás.)